CSALÁD és evangelizÁCIÓ
Isten a családot az élet és a szeretet bensőséges közösségének szánja. Ebből fakad méltósága és hivatása, amely nem más, mint a szeretet őrzése, kinyilvánítása és közlése.
A család alapvető feladatai, hogy nyugodt életteret, belső biztonságot, érzelmi feltöltődést nyújtson tagjainak, és hogy a következő nemzedéknek életet adjon, felnevelje, és segítse a társadalomba való beilleszkedését.
A család valóságosan család-egyház: kicsi missziós közösség, amely – ha tagjai a szentségek által egységben vannak Krisztussal és egymással – magával a létével hirdeti az evangéliumot. A hétköznapi életben megszentelődő keresztény család, – amely a Szentháromság élő képmása, – arra hivatott, hogy közösségként szolgálja az Egyházat és a társadalmat.
A családpasztoráció kifejezés családi lelkipásztorkodást, a család lelkipásztori gondozását jelenti.
A családpasztoráció fontossága egyre gyakrabban jelenik meg egyházi dokumentumokban. II. Vatikáni zsinat (1962.) kiemelten foglalkozott a családok lelkipásztori gondozásával. 1973-ban VI. Pál pápa külön pápai bizottságot hozott létre a családok szolgálatára. Ez a pápai bizottság a világ politikai, társadalmi és tudományos fórumain védelmezi a családok jogait, az Egyházon belül pedig ösztönzi és irányítja a családközpontú lelkipásztori szolgálatot.
A családok védelmében számos hivatalos egyházi megnyilatkozás született, így például II. János Pál Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítása 1981-ben, a családokhoz intézett körlevele 1994-ben, Evangelium vitae kezdetű enciklikája 1995-ben, a Szentszék által kiadott Családjogi Charta 1983-ban. Ide sorolhatjuk azonban a különböző országokban megjelent püspökkari körleveleket is, amelyek a házasság és a család javát igyekeznek szolgálni. (Boldogabb családokért körlevél, 4.)
A családpasztoráció, mint szakszó a VI. püspöki szinódus (1980) és az annak nyomán keletkezett Familiaris consortio megjelenése óta használatos. II. János Pál pápa működése a családpasztorációnak új lendületet adott.
„A család lelkipásztori gondozása a helyi egyházi közösség minden egyes tagjának feladata,” – mondja II. János Pál pápa, és valamivel később így folytatja: „Elismerést és megbecsülést érdemel az a sok egyházi egyesület, csoport, mozgalom, vagy bármilyen nevet viselő közösség, amely … a család lelkipásztori gondjával törődik.” (Familiaris Consortio, 69; 72.)
A családpasztoráció támogatja a házasság szentségére épülő keresztény család értékeit. Olyan széles körű pasztorális tevékenységet jelent, amelynek középpontjában a házaspár és azok gyermekei állnak.
A cél a szeretet megtalálása, megélése, fenntartása, a szeretet sokszor fájdalmakkal és küzdelmekkel együtt járó folyamatainak támogatása. Közös úton járást jelent egészen a halálig. Közösen megélt életet, élethosszig tartó egymáshoz kapcsolódást és kapcsolatot, amelyben a legkülönlegesebb adományok a párbeszéd, a kommunikáció, vágyaink, érzéseink, céljaink egymással való rendszeres megosztása, az egyetértés, a megbocsátás, egymás elfogadása, támogatása és segítése, felelősségvállalás egymásért, a gyermekek világra segítése és nevelése.
A családpasztorációnak két fő feladata van.
- A család, mint közösség evangelizálása. Ezt nevezhetjük szűkebb értelemben családpasztorációnak, mely olyan lelkipásztori tevékenység, melyben a világiakra jelentős feladatok várnak. A családgondozásban elsősorban a megelőzésre van szükség, mégpedig hiteles keresztény családok bevonásával.
- A modern társadalomban válságba jutott család támogatása szociális téren, illetve a pszichológiai-családpedagógiai segítségnyújtás eszközeivel.
Ez a feladat szakképzettséget, például családpszichológusi, családgondozói, családpedagógusi végzettséget, valamint intézményi kereteket igényel.
A családpasztoráció Jézus és egyháza melletti elköteleződést jelent, amely őszinte, természetes, emberi és baráti kapcsolatok hálójában bontakozik ki.
A család-munkacsoportot sajátos karizmákkal, talentumokkal, egyszerű emberi adottságokkal megáldott házaspárok, papok, szerzetesek alkotják, és összehangolt, közös szolgálatot végeznek. „Együtt lélegeznek” és együtt munkálkodnak az egyházmegyével, a püspökökkel, elöljáróikkal.
A családpasztoráció célja, hogy elmélyítse és a mai ember számára érthető, világos módon kommunikálja:
- – a Katolikus Egyház házassággal, családdal kapcsolatos hivatalos megnyilatkozásait, tanítását.
- – a házasság jelentését: egy férfi és egy nő szent szövetsége, melyet csak a halál bonthat fel.
- – a házasság fő céljait: a házasfelek kölcsönös boldogsága és gyermekek nemzése, felnevelése. A természetes világban a házasság jelkép is, amely megjeleníti Jézus Krisztus és az Egyház szellemi-lelki közösségét.
