A betegek 33. világnapját a 2025-ös szentévben tartjuk, amikor arra hív bennünket az Egyház, hogy „a remény zarándokaivá” váljunk. Isten igéje kísér ezen az úton, és Szent Pál szavai által bátorít bennünket: „A remény nem csal meg” (Róm 5,5), sőt, a próbatétel idején megerősít bennünket. Vigasztaló szavak ezek, de kérdéseket vethetnek fel, különösen azokban, akik szenvedést élnek meg. Például: hogyan maradhatunk erősek, amikor testünket súlyos, bénító betegségek sújtják és esetleg az anyagi lehetőségeinket meghaladó kezelésekre szorulunk, vagy amikor a saját szenvedésünkön túl azok szenvedését is látjuk, akik szeretnek bennünket, mellettünk állnak, de azt élik meg, hogy nem tudnak segíteni rajtunk? Ilyen körülmények között megérezzük, hogy a sajátunknál nagyobb erőre van szükségünk: Isten segítségére szorulunk, az ő kegyelmére, az ő gondviselésére, arra az erőre, amely az ő Lelkének ajándéka (vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, 1808). Álljunk meg tehát egy pillanatra, és elmélkedjünk arról, milyen módon van jelen Isten a szenvedők mellett, figyeljünk különösen is az Isten jelenlétét meghatározó három szempontra: a találkozás, az ajándékozás és a megosztás.
A teljes üzenet elérhető ITT.
Kép: https://unsplash.com/
