Június 1-jén ért véget Rómában a családok, gyermekek, nagyszülők és idősek háromnapos szentévi találkozója. Egy több mint harmincfős küldöttség élén Marton Zsolt váci püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottságának elnöke is részt vett az eseményen. Vele beszélgettünk a pápai szentmisét követően a jubileumi esemény élményeiről, tapasztalatairól és az új Szentatyáról.

– Kik alkotják azt a csapatot, akikkel együtt püspök atya Rómába érkezett?

– Azt nem tehettük meg, hogy több száz magyar embert elhozzunk ide, Rómába, de mint egy kis mag, minden egyházmegye családreferense meghívást kapott, közülük jöttek azok – és az ő családtagjaik –, akik tudtak élni a lehetőséggel. Két római és három görögkatolikus családreferens pap jött velünk, a többiek pedig világi munkatársak.

Rómában, az Egyház szívében lenni mindig nagy élmény, de egészen különleges alkalmat jelent erre a mostani szentév. Jómagam még sosem voltam az Örök Városban szentévben, a velünk együtt itt levő sok ember örömteli nyüzsgése kedves és fölemelő. Különösen az adott örömet, hogy a küldöttségünkkel a magyar családokat képviseltük itt, szívünkben nemcsak a katolikus családokat, hanem minden magyar családot idehoztunk.   (…)

– Az MKPK Családbizottsága is nemrégen kezdett nagyobb hangsúlyt fektetni az idősek pasztorációjára. Mennyire egyértelmű, hogy az idősekkel a családpasztoráció keretein belül jó foglalkoznia az Egyháznak? Milyen kezdeményezések vannak Magyarországon ezen a területen?

– Egyértelműen a családpasztorációhoz tartozik az idősek lelkigondozása, de lényeges hangsúlyozni, hogy mi nem szociális képzést végzünk, hanem létrehoztunk a pápa buzdítására egy mentori, lelki segítői szolgálatot. Az idősek a betegségükben, illetve az életük végéhez közeledve számos egzisztenciális kérdéssel kerülnek szembe, a saját lelkiismeretükkel, hitükkel-hitetlenségükkel szembesülnek, sok kérdésük van. Előjönnek a régi emlékek is. Ezekre kell nekünk válaszolnunk, és különösen is mellettük lenni, kísérni, segíteni őket. Számos helyen van az országban szociális segítségnyújtás az idősebbek számára, de a mi általunk kínált szolgálat más, egyfajta lelkigondozói szolgálat. A képzésünk nagyon népszerű, jó pár mentor elvégezte már.

– A szentév mottója: „A remény zarándokai”. Ez a gondolat hogyan vihető tovább a magyar családokban, a magyar családpasztorációban?

– A család azért a remény forrása, mert nem csupán az egyénre külön-külön koncentrál, hanem a legelső közösség, a legalapvetőbb sejt az Egyház és a társadalom számára egyaránt. Ezért fontos, hogy egészséges legyen lelkileg a család, mert akkor van az Egyháznak és a társadalomnak is jövője, ha nem az önzésben tevékenykedő, hanem egymást szerető, egymás felé forduló, a kölcsönös szeretetben munkálkodó családok alkotják. (…)

– Amikor összeállt a küldöttség, még arra készültünk, hogy Ferenc pápa szentmiséjén veszünk részt. Ez már nem történhetett meg, de a sírjához elzarándokoltunk.

A teljes híradás elérhető ITT

Forrás: Agonás Szonja/Magyar Kurír

Fotó: Gyarmati László