Egy örökbefogadás reményteli története

Amikor a férjemmel összeházasodtunk, nagy családot terveztünk, legalább három gyerekkel és csak abban nem tudtunk megegyezni, hogy kinek mi legyen a neve. Természetesnek, sőt magától értetődőnek tűnt, hogy lesznek gyerekeink, biztos voltam benne, hogy hamarosan én is tervezgethetem, hogy hogyan rendezzük be a gyerekszobát és készülhetek az anyaságra.

Az első fél év után már mindenki a környezetemben azt mondta, hogy nagyon türelmetlen vagyok, egy baba akár két évet is várathat magára és még az is teljesen normális, nem kell aggódni, hogy miért nem sikerül.

A várakozás olykor idegőrlő volt és sokszor úgy éreztem, hogy talán sosem leszünk anya és apa. Folyton aszerint terveztük a nyaralásokat, programokat, költözést, lakás felújítást, hogy elérhetőek legyünk, hiszen bármelyik pillanatban csöröghet a telefon, bármikor megszülethet a MI gyermekünk, sőt lehet, hogy már meg is született. Próbáltam őt elképzelni, olvastam az örökbefogadós csoportokban a történeteket és annyira közelinek és mégis olyan elérhetetlenül távolinak tűnt mindez.

A teljes írás ITT olvasható el.

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Kép: Bízd Rá Magad Média; freepik.com