Julcsi, a Down-szindrómás, gyógyíthatatlan szívbeteg kislány megkapó, szívünkig ható története mély tanulságot hordoz mindenki számára: örökbefogadó szüleik, Saci és Tibor őszintén vallanak az alábbiakban közös, nagy „kalandjukról”, melynek legfőbb, egyben legkézenfekvőbb üzenete talán éppen az: egymás szeretetének élve, az örömöket és az emlékeket a szívünkben elraktározva nap nap után bízzuk magunkat Istenre – csak ez az, ami számít.
Julcsi csodálatos történetének kezdeténél ott állt Steinbach Éva, a Down Dada Szolgálat vezetője – így a tanúságtételek fonalát is ő veszi fel az alábbiakban. Olvassátok nyitott szívvel és szeretettel, éppen úgy, ahogyan Éva, Saci és Tibor is felidézte a kedvünkért Julcsika történetét.
Éva: Julcsiról akkor hallottam először, amikor még csak néhány hetes volt: az egyik kórházból jelezték, hogy egy vidéki csecsemőotthonból hoznak fel kardiológiai vizsgálatra egy kislányt. Akkor már több Down-baba örökbe fogadásánál segítettünk a Down Dada Szolgálattal – azért hívtak, hogy tudakozódjanak, nem ismerünk-e olyan családot, aki őt örökbe fogadná.
Akkor éppen volt a „látókörömben” egy nő, aki Down-baba örökbe fogadására várt, így jeleztem, hogy van érdeklődő. A kórház szociális munkása beszélt a kisbabát kísérő gyámmal, aki örült a lehetőségnek. Pár óra múlva azonban jött a hideg zuhany: kiderült, hogy a kislánynak operálhatatlan, súlyos, többszörösen összetett szívfejlődési rendellenessége van, az orvosok – jó esetben – fél évet jósoltak a számára. A potenciális örökbefogadó anya így már nem merte magához venni a kislányt. Szomorú voltam, amiért így alakult, még este sem szabadultam az érzéstől, amikor egy családi esemény miatt felhívtam egyik sógornőmet, Sacit. Ők akkor már két Down-szindrómás gyereket neveltek, nevelőszülőként. Csalódott tehetetlenségem hatása alatt elmeséltem neki a délelőtt történteket. Másnap csöngött a telefonom: Saci hívott fel azzal, hogy megbeszélték a családdal, és szeretnék hazavinni Julcsit.
A teljes híradás elérhető ITT.
Forrás: https://bizdramagad.hu