Június 2-án a Szentatya üzenetet küldött a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által szervezett római szeminárium résztvevőinek. A kétnapos tanácskozáson – melynek címe: Evangelizálás a mai és holnapi családokkal; ekkleziológiai és lelkipásztori kihívások – családpasztorációval foglalkozó negyven teológus és szakértő vesz részt.

 Részletek XIV. Leó pápa üzenetének fordításából

Kedves testvéreim!

Örömömre szolgál, hogy a családok, gyermekek, nagyszülők és idősek jubileumának megünneplését követően a Világiak, Család és Élet Dikasztériumában egy csoportnyi szakértő összegyűlt, hogy az Evangelizálás a mai és holnapi családokkal; ekkleziológiai és lelkipásztori kihívások témáról tanácskozzon. Ez a téma jól kifejezi az Egyház anyai aggódását a keresztény családokért, melyek a világon mindenhol megtalálhatók. A keresztény családok Krisztus misztikus testének élő tagjai és az első egyházi valóság, amelyre az Úr a hit és az evangélium továbbadását bízza, különösen az új nemzedékeknek.

A minden ember szívébe írt, végtelen iránti mélységes igény azt a feladatot adja az apáknak és anyáknak, hogy gyermekeikben tudatosítsák Isten atyaságát,

Szent Ágoston szavai szerint: „Amint benned van az élet forrása, úgy a te világosságodban látjuk majd a világosságot” (Vallomások, XIII, 16).

Korunkat a spiritualitás növekvő keresése jellemzi, különösen a fiatalok körében, akik hiteles kapcsolatokra és életmesterekre vágynak. Épp ezért fontos, hogy a keresztény közösség képes legyen messzire látni, és a világ kihívásai közepette őrzőjévé váljon a hit utáni vágyakozásnak, mely ott lakozik minden ember szívében.

E törekvésben igencsak sürgős, hogy különös figyelmet fordítsunk azokra a családokra, akik különféle okokból spirituális szempontból távolabb állnak: akik nem érzik magukat érintettnek, akik azt mondják, hogy nem érdekli őket, vagy akik úgy érzik, hogy kirekesztették őket a közös folyamatokból, de mégis szeretnének valamilyen módon egy olyan közösséghez tartozni, amelyben növekedhetnek és amellyel együtt járhatnak. Hány ember van manapság, aki figyelmen kívül hagyja az Istennel való találkozásra szóló meghívást! Sajnos, hiába ez a szükséglet, a hit egyre inkább elterjedt „privatizálása” gyakran megakadályozza, hogy ezek a testvéreink megismerjék az Egyház gazdagságát és ajándékait, a kegyelem, a testvériség és a szeretet helyét! (…)

Közöttük vannak apák és anyák, gyermekek, fiatalok és tizenévesek, olykor elidegenítve az illuzórikus életmodellek által, melyekben nincs helye a hitnek, és amelyek terjedéséhez nem kis mértékben hozzájárul azoknak az eszközöknek a torz használata, amelyek önmagukban elméletileg jók – mint például a közösségi média –, de károsak, ha megtévesztő üzenetek hordozójává válnak. Ami pedig az Egyházat lelkipásztori és misszionáriusi erőfeszítéseiben mozgatja, az pontosan annak vágya, hogy „halászni” menjen erre az emberiségre, hogy a Krisztussal való találkozás által kimentse a gonosznak és a halálnak a vizéből.

Talán sok fiatalnak, akik ma a keresztény házasság helyett az együttélést választják, valójában olyasvalakire van szükségük, aki konkrét és érthető módon – főképp életpéldájával – megmutatja nekik, mi a szentségi kegyelem ajándéka és milyen erő árad belőle; aki segít nekik megérteni annak „a szeretetre és az élet szolgálatára szóló hivatásnak a szépségét és nagyságát”, amelyet Isten a házastársaknak ad (Szent II. János Pál: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 1).

A teljes beszéd elérhető ITT.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Vatican Media