Saint-Exupéry híres meséjében, A kis hercegben a róka tanít bennünket várakozni, ami nem pusztán azt jelenti, hogy hagyjuk múlni az időt. Azt kéri a kis hercegtől, hogy mindig azonos időben érkezzen, mert így lesz ideje felkészülni a találkozásra. „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.”
Az egyházi év nagy ünnepei – köztük a karácsony – éppen így köszöntenek ránk. Tudjuk, hogy Jézus születését december 25-én ünnepeljük, előtte négy hetünk van díszbe öltöztetni a szívünket. Advent első vasárnapján elkezdhetünk örülni, a hetek múlásával egyre boldogabbak lehetünk, és karácsonykor fölfedezhetjük, milyen drága kincs a boldogság. Ennek az izgalommal teli várakozásnak több olyan aspektusa is van, amit érdemes átgondolnunk advent kezdetén.
A szívünk díszbe öltöztetésének alapja a megtisztulás. Ahogy az otthonunkat sem díszítjük fel, amíg nincs kitakarítva, úgy a lelkünk felkészülése is a bűnbánattal kezdődik. Erről kevesebbet beszélünk, mint nagyböjt idején, pedig ugyanúgy fontos. Ahogy megyünk bele az egyre sötétebb és hidegebb napokba, úgy kell önmagunkban egyre növekvő világosságot és meleget teremtenünk. Tegyük le a bűneinket és a rossz szokásainkat is, és teremtsünk időt a közelgő Krisztussal való meghitt együttlétre! Bár a világ az ellenkezőjét diktálja, de nekünk kevesebb sürgés-forgásra, kevesebb hangra, zajra, kevesebb csillogásra van szükségünk. Lassítsunk, csendesedjünk, egyszerűsítsük a napjainkat!
Minden ünnep lényege a kapcsolat. Kapcsolat az ünnepelttel és mindazokkal, akiknek közös öröm az ünneplés. Advent idején nem olyan valakire várunk, aki nincs velünk és majd megérkezik. A szentháromságos Isten képes arra a csodára, hogy jelen legyen és segítsen bennünket a készületünkben, ugyanakkor kiteljesítse az együttlétünket karácsony éjszakáján. A kapcsolatunkat Vele az imádság, a szentségek vétele, a szentírási szakaszok olvasása, a böjt és a virrasztás által erősíthetjük. Ez utóbbinak jó eszköze a roráte szentmiséken való részvétel, ahol a pihenésünk idejéből ajándékozunk neki, hogy kifejezzük a szeretetünket iránta.
A készülődésben erősíthetjük kapcsolatunkat a szűkebb-tágabb családunkkal, barátainkkal, közösségeinkkel is. Az adventi koszorú gazdag szimbolikájával ráirányítja figyelmünket az érkező Krisztusra, a gyertyagyújtás családi körben vagy a templomban közösségi élményt jelent. Ahol megoldható, szép szolgálat a roráte utáni agapé előkészítése, a közösségeket összekapcsolja és erősíti az együtt végzett munka.
A kicsik nagy kedvence az adventi naptár, ami napról-napra jelzi az idő múlását és minden napra tartogat egy apró meglepetést. Jó lenne, ha ez nem merülne ki az édességekben, hanem lelki ajándékot jelentene. Lehet egy szép mese vagy vers, közös éneklés, zenehallgatás, mézeskalács sütés és díszítés, esti séta, hosszú ölelés, házi szaloncukor, képeslap vagy karácsonyfadísz készítése, látogatás egy régen látott barátnál, rokonnál. Ezekbe a programokba bevonhatók a nagyszülők is: különleges élmény a nagypapával sétálni a kivilágított utcákon, a nagymamánál készített mézeskalácsot tenni a családi asztalra.
A házastársak készíthetnek „fordított” adventi naptárt: minden nap tehetnek valamit egymásért. Imádság, böjt, dicsérő szó, gyakoribb ölelés, segítségnyújtás, szívességek, egy régóta halogatott feladat elvégzése, énidő biztosítása a másik számára, és még sorolhatnánk a lehetőségeket. Szívet melengető karácsonyi ajándék lehet, ha minden nap felírjuk egy szép, színes lapocskára az aznapi szeretetkifejezésünket, és ezek díszes dobozba csomagolva kerülnek szentestére a fa alá.
Jézus üdvözítő szeretete egyetemes, minden embert meg akar hívni Isten országába. Mi se feledkezzünk meg a nálunk nehezebb sorsú embertársainkról; az advent idejét az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására is használhatjuk. Ajándékozzunk ruhát, cipőt, könyvet, játékot a rászoruló családoknak, kapcsolódjunk be a szeretetszolgálatok karácsonyi adománygyűjtésébe! Vonjuk be a gyerekeket is a jótékonykodásba, készítsünk és adjunk le együtt cipősdobozt, hogy ők is érezzék, tesznek valamit másokért. Ahol csak lehet, tegyünk valami személyes apróságot, rövidke levelet, kézzel írt jókívánságot a csomagba, hogy az adomány szívtől szívig érkezhessen.
Sok lehetőségünk van a szeretetteli tevékenykedésre advent idején, de figyeljünk arra, hogy ne tévesszük szem elől a célt: Jézus találkozni szeretne velünk karácsony ünnepén, és nem megfáradt, kiégett, hanem felkészült lelkünkre vágyik. Tegyünk jót, de annyit és úgy, hogy közben és általa díszbe öltözhessen a szívünk, mert a mi Urunk biztosan megérkezik!
Kép: unsplash.com
A közzétett szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel engedélyezett.
