2022. november 9. és 11. között a Szentté Avatási Ügyek Dikasztériuma és a Történettudományok Pápai Bizottsága konferenciát szervezett Az életszentség modelljei és a szentté avatások negyven évvel a Divinus perfectionis Magister apostoli konstitúció után (1983–2023) címmel a Pápai Lateráni Egyetemen. Az életszentség témáját interdiszciplinárisan, több mint harminc előadó, köztük történészek, akadémikusok és a Római Kúria szakértői részvételével vizsgálták.
Gabriella Gambino a dikasztérium altitkára a Család és életszentség kapcsolatáról beszélt, mindenekelőtt azt kiemelve, hogy „az egyháztörténelem tele van szent házastársakkal, szülőkkel, családokkal”. A 19. századig sok szentté avatott házastárs életszentségének az alapját az egyéni hősies erények adták. Csak a 20. században a házasságra irányuló új teológiai reflexió vezette az Egyházat átgondolására, hogy a hitvesi állapot maga is alapja lehet egy „párosan élt életszentségnek”.
Különösen érdekes szempont, hogy e szent családok többsége még ma is kevéssé ismert a világ nagy részén. Ennek oka elsősorban az, hogy teljesen „normális” családok voltak, „szomszédos családok”, ahogyan Ferenc pápa mondja a Gaudete et exsultate apostoli buzdításban, akik nem vittek véghez feltűnő vagy rendkívüli dolgokat, hanem rendkívüli módon élték meg a családos, mindennapi élet egyszerűségét. Gambino ezután – a dikasztérium által kiadott, La santità nelle famiglie del mondo [Életszentség a világ családjaiban] című kötet alapján – több konkrét példán keresztül mutatta be, hogyan alakult ezeknek a házastársaknak az életszentsége a családi élet mindennapiságában, mely valóban hasonlíthat mai családjaink életére, mert ugyanazokkal a nehézségekkel küzdöttek, ugyanúgy a szeretetre és olyan derűs családi életre vágytak, amely a minket egyedül boldoggá tevő időtálló és lényegi dolgoknak a keresésére irányul. Természetesen el kell ismerni, hogy „a házaspár szentsége még nem része a közgondolkodásnak. Mind a teológiai reflexióban, mind a lelkipásztori munka révén még el kell mélyíteni. Nem arról van szó, hogy olyan utakat javasoljunk, amelyeket »túl magasnak« nevezhetünk, vagy amelyek csak néhány kiválasztottnak szólnak, hanem arról, hogy a »házastársi lét szentségi voltát« […] javasoljuk. A lelkipásztorkodás gyakorlati szintjén […] azt kockáztatjuk, hogy nem mutatjuk meg [a fiataloknak] teljesen, mi is a sziklában gyökerező szilárd szeretet: ez súlyos mulasztás lenne az Egyház részéről. Ezért – zárta előadását Gambino – ne féljünk felmutatni a családok életszentségét, ahol az megnyilvánul, mert az nem emberi hősiesség gyümölcse, melyet teherként rakunk a keresztény házastársak vállára, hanem azé a Szereteté, amelyet Isten áraszt azokba, akik hűségesek hozzá.”
(Tőzsér Endre fordítása)
Forrás: www.laityfamilylife.va
Gabriella Gambino előadása:
