Bíró László nyugalmazott tábori ordinárius, egykori családreferens püspök igen hosszú ideje küzd különféle betegségekkel. Élete utóbbi évtizedére különösen rányomta a bélyegét mindez, kerekesszékbe is kényszerült. Most, hála Istennek, jobb az állapota, mint korábban várható volt. A Magyar Kurír munkatársa készített vele interjút a betegek világnapja közeledtével.
„A hosszú betegségem alatt sokszor idéztem már egy középkori gondolkodónak a tanítását, ami igen mélyen megmaradt bennem: A szenvedés útra kelés, ezen az úton az ember olyan tájakat lát meg, amiket korábban soha nem vett észre. Valahogy elfelejtettük, hogy a szenvedést pozitívan lássuk. A hosszú kórházi létem alatt, az egészségügyi intézményekben eltöltött évek során annyi-annyi sok szépség történt! Sok jóságot megtapasztal ott az ember, ami körülveszi őt, ami elhordozhatóvá teszi számára a betegséget. Annyi lelemény van a környezetében, amivel mások kimutatják a szeretetüket!
A magyar társadalomban zajló eutanáziavita kapcsán olvastam valahol azt a gondolatot, hogy megfelelő társadalmi környezetet kell biztosítani a betegeink számára, méltó viszonyt kell kialakítanunk velük kapcsolatban. Egy orvos fogalmazott így egy beszélgetésben: vészhelyzet van, és ha az embereknek nem adjuk vissza a hitet, amit sokan elvesztettek, a reményt és a szeretetet, akkor a társadalom a szenvedésben, a betegségben óhatatlanul föladja önmagát, és nem arra törekszik, hogy mások javára használja azt.
„Istenem, hiszek tebenned, mert örökké igazmondó vagy. Istenem, remélek tebenned, végtelenül hű és irgalmas vagy” – mondja egy kis egyszerű imádság. Jézus urunk maga is megszenvedte az életét, és pont abból származott a megváltás. Nem szabad csak addig néznünk az életet, amennyi a földön látszik belőle, hanem tovább is kell pillantani.
Tehát a hit, a remény és a szeretet megszerzésén kellene dolgoznia minden egyes embernek, Anyaszentegyházunknak pedig nagyon hatékonyan hirdetnie ezeket, mert enélkül nem tudjuk megállítani azt a folyamatot, ami Európában egyre erősödően van jelen.”
A teljes beszélgetés ITT érhető el.
Forrás: Magyar Kurír/Agonás Szonja
Fotó: Magyar Kurír/(archív): Fábián Attila
