Ha látjuk, hogy valaki nincs jól a családban, odamegyünk hozzá és megkérdezzük, hogy hogy vagy? Mi a baj? Épp így, ha látjuk, hogy egy pap nincs jól, ne ítélkezzünk felette, hogy ő egy rossz pap, nem készült a beszédre, vagy látszik, hogy fáradt, biztos sokáig fent volt, hanem álljunk mellé, szeressük és segítsük.
Sok pap arról panaszkodik, hogy még a füvet is neki kell nyírnia a plébánia kertjében, mert nincs, aki segítsen. Régen voltak önkéntes segítők, házvezetőnők vagy egy-két idős néni, aki a mosásban, vasalásban, takarításban segédkezett. Persze, ne értsük félre, a pap is sok mindent szívesen megcsinál, a fűnyírást is, de van, amire a munkája miatt nem marad ideje, vagy inkább lelki ember, kevésbé gyakorlatias, így esetleg nem veszi észre, mit kell maga körül rendbe raknia. Tehát röviden megfogalmazva:
Legyünk a papunk családja! Vegyük észre, ha segítségre van szüksége! Tartsuk testvérünknek, atyánknak, és akkor meg tudjuk tartani.
Ma a kritizálás, a hibáztatás és a megbélyegzés kultúráját éljük. Ehelyett inkább becsüljük meg a papunkat, nyújtsunk neki konkrét segítséget például a plébánia körüli teendőkben, vagy hívjuk meg egy ebédre. Legyünk leleményesek és tapintatosak! Nem kell ráerőltetni a papra a támogatásunk, hiszen neki is szüksége van magányra és imádságra, hogy Istennel időt töltsön, ugyanakkor szüksége van kapcsolatokra is. Kezdeményezzünk! Az pedig már nekünk, papokért felelős személyeknek a feladata, hogy az atyákat érzékenyítsük arra, hogy elfogadják a segítséget, és kérjenek, ha kell.
A teljes beszélgetés ITT érhető el.
Forrás: https://vaciegyhazmegye.hu/
Kép: https://vaciegyhazmegye.hu/
