Szeretetre nevelni és végigkísérni a párt a jegyesség ideje alatt különösen nehéz feladatnak tűnik ma, sőt egyesek szerint egyenesen lehetetlen vállalkozás, mivel véleményük szerint korunk kulturális és társadalmi átalakulásai magának a házasság intézményének a létét kérdőjelezik meg. Ennek kapcsán a jegyesség veszít a jelentőségéből és a házasság előtti együttélés különféle, mind elterjedtebb formái veszik át a helyét vagy állandó jelleggel, vagy „amíg szeretjük egymást”.
Úgy tűnik, a szeretetre való nevelés útja is követi ezt a változást, pusztán annak az elvárásnak igyekszik megfelelni, hogy semleges információt nyújtson a személy maga és mások szempontjából kockázatok nélküli szexuális életéhez. A keresztény közösség jól ismeri ezeket az álláspontokat, és a belőlük fakadó döntéseket, de annál inkább hangsúlyozza bizalmát az emberi személy és annak értéke iránt, aki egy folyamatos és sodró lendületű úton nevelhető a teljes, kizárólagos, hűséges és termékeny szeretetre, amilyen a házastársak egymás iránti szeretete.
A keresztények valóban hisznek abban, hogy a szeretet az egy és háromságos Istenben gyökerezik, és beteljesedése a meghalt és feltámadt Krisztusban lelhető fel, aki életét adja az emberiségért. Hisszük, hogy ez a szeretet ott lakik minden emberi lényben, aki ma is ezt keresi, hogy boldog és jó élete legyen.
A keresztény közösség ezért fáradhatatlanul hirdeti ezt újra és újra a gyerekeknek és a fiataloknak, abban a meggyőződésben, hogy a jelen árnyai nem fogják besötétíteni a jövőjüket, és hogy még vonzza őket az igazi szeretetből áradó fény.
