Közgyűlést tartott a Katolikus Családszervezetek Európai Szövetsége
Alapvető küldetésünk, hogy a családok összefogjanak egymással és családszervezeteket hozzanak létre, ahogy az is nélkülözhetetlen, hogy ezek a szervezetek nagyobb szövetségekbe tömörüljenek mind nemzeti, mind európai szinten, ha ellen akarnak állni a rájuk nehezedő növekvő nyomásnak – nagyjából így lehetne összegezni a Katolikus Családszervezetek Európai Szövetsége (FAFCE) október végén Párizsban megtartott közgyűlésének az üzenetét.
A Katolikus Családszervezetek Európai Szövetsége (FAFCE) idén májusban Vácon tartotta meg legutóbbi közgyűlését. A vendéglátó a Váci Egyházmegye volt, mivel Marton Zsolt megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke jó kapcsolatokat ápol a Szövetséggel. A váci közgyűlés nagy sikerrel zárult, mind a vendégek, mind a vendéglátók számára emlékezetes marad a találkozó.
A FAFCE idei második közgyűlésére október 18-20. között Párizsban került sor, amelyen Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ elnöke rendes tagként, Krúdy Tamás pedig a MKPK Családügyi Bizottsága megbízásából megfigyelőként vett részt.
A tanácskozás első két napja a tagszervezetek beszámolóival telt. Az első napon részt vett Eric Soviguidi prelátus, a Vatikán UNESCO mellé rendelt állandó megfigyelője. A diplomata beszámolt a Szentszék erőfeszítéseiről, amelyeket az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetében tesz a katolikus álláspont érvényesítésére. Mgr. Soviguidi elmondta, hogy az UNESCO-ban is megjelenő progresszív ideológiák erőszakos terjeszkedésével szemben történő fellépésnél nehézséget jelent, hogy a Szentszék törekvéseivel egyetértő küldöttek sokszor „némák maradnak”, és nem fejtik ki az álláspontjukat. Mgr. Soviguidi kérte a FAFCE küldötteket, hogy akinek lehetősége van, biztassa a család melletti bátrabb kiállásra az ENSZ különböző testületeibe delegált nemzeti küldötteket.
A progresszív ideológiák erőszakos terjeszkedése több tagszervezet képviselőjének a beszámolójában is felszínre került. A holland parlament előtt van például egy törvénytervezet, amelyik azt célozza, hogy a szülők ne állhassanak az útjába akár még kiskorú gyermekük tranzíciójának, azaz annak, hogy a gyerek, ha úgy dönt, pubertásblokkolót majd ellentétes nemi hormont kapjon, végül átalakító műtétnek vesse alá magát. Spanyolország küldöttje arról számolt be, hogy a katolikus szervezetek milyen küzdelmeket folytatnak az országban egy éve érvénybe lépett eutanázia törvénnyel kapcsolatban. Carlos Cremades szerint nem valószínű, hogy a madridi parlament visszavonná a törvényt, annak ellenére, hogy közismertek az eutanáziát bevezető országokban a törvény elfogadását követő folyamatok. Belgiumban például 2003-ban legalizálták az eutanáziát, akkor 235 ember vetett így véget az életének, míg 2019-ben (legfrissebb elérhető adat) már 2656 ember halt meg eutanázia által. Ez több mint 11-szeres növekedés, ami a „csúszós lejtő” elméletet igazolja.
Az aggodalomra okot adó példák mellett pozitív fejleményekről is beszámoltak a küldöttek. A közgyűlés házigazdája, a francia Associations Familiales Catholiques képviselője például bemutatta azt a hiánypótló kiadványt, amelyből az érintett szülők megtudhatják, hogy mit kell tenniük, ha a gyerekük nem érzi otthon magát a testében. A lengyel katolikus családszervezet képviselője pedig „Family mainstreamig” címmel egy komplex kommunikációs tervezetet ismertetett, amelyik a családokra vonatkoztatva vezetné be a más témáknál nagy sikerrel alkalmazott mainstreaming technikát. Ukrajna küldöttjét és feleségét nagy tapssal fogadta a közgyűlés, akárcsak az üzenetüket, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy nem győzködni kell a fiatalokat, hanem divatba kell hozni körükben a házasságot és a családot.
A magyar részvevők, Frivaldszky Edit és Krúdy Tamás közös megszólalásukban tolmácsolták a közgyűlés felé Marton Zsolt családreferens püspök üdvözletét és üzenetét, mely az MKPK Családügyi Bizottságában, illetve annak az életvédő munkacsoportjában zajló munkáról, valamint Ferenc pápa házas katekumenátusról szóló tanításához csatlakozva, a jegyesoktatásról szólt. Beszámoltak továbbá a Magyarországon nemrég bevezetett „szívdobbanás” törvény fogadtatásáról, és az ahhoz kapcsolódó civil és kormányzati megszólalásokról, illetve az év elején bevezetett gyermekvédelmi törvény következményeiről.
A harmadik napon a közgyűlés a Születések általános helyzete 2022 című konferenciával folytatódott, amelyen a témával foglalkozó neves demográfusok, közgazdászok, szociológusok, pszichológusok, filozófusok, EP képviselők és bizottsági tagok osztották meg nézeteiket a hallgatósággal. Gérard–François Dumont, a Sorbonne egyetem professzora egyebek mellett ismertette, hogy tőle származik a „demográfiai tél” kifejezés, illetve hogy 2020 és ’21 volt az első két olyan év, amikor úgy csökkent az Európa Unió összlakossága, hogy a bevándorlást is beleszámolták. Marie-Andrée Blanc, a francia Családszervezetek Nemzeti Szövetségének elnöke elmondta, hogy a fejlett országokban mindenhol több gyereket szeretnének, mint amennyi megszületik. Franciaországban a szülőképeskorú nők átlag 2,39 gyereket szeretnének, ám ebből csak 1,8 születik meg. A OECD országok közül a legrosszabb helyzetben Dél-Korea van, ahol a nők átlag 2,6 gyereket szeretnének, ám csak 0,89 az, aki valóban meg is születik. A svéd Madeleine Wallin, a Szülők és Otthongondoskodók Európai Szövetségének főtitkára elmondta, hogy mennyire igazságtalan és káros, hogy az anyuka, aki otthon marad a gyerekével, láthatatlanná válik az állam és a társadalom számára. Pedig – tette hozzá a főtitkár, aki többször is járt már Magyarországon mások mellett a KINCS meghívására – teljes a tudományos konszenzus azzal kapcsolatban, hogy egy gyerek agyfejlődése, személyiség- és identitásfejlődése szempontjából mennyire fontos a szülővel együtt töltött első néhány év. Ezért a nőket nem hogy büntetni, hanem éppen ellenkezőleg, jutalmazni kellene, hogy minél tovább maradjanak otthon a gyermekeikkel. „Svédországban mind agymosottak vagyunk – fogalmazott kategorikusan az ötgyermekes édesanya Wallin – mert elhisszük, hogy a bölcsőde jobb az otthongondozásánál, mert évtizedeken keresztül ezt sulykolták belénk. Pedig mi sincs távolabb az igazságtól.”
Fabrice Hadjadj filozófus, az Antropológiai Kutatások Európai Intézetének igazgatója arra az érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet, hogy az ökológia szavunk a görög oikos szóból ered, ami háztartást jelent. A nature, az a természet szó, pedig ugyanarról a tőről fakad, mint a naitre, azaz születés. Az ember a természet része, azok tehát, akik a természet védelme érdekében agitálnak a születések ellen, értelmetlenséget beszélnek. Mégis ma Franciaországban három nőből egy már tudatosan nem akar gyereket szülni, sokszor természetvédelmi, ökológiai okokra hivatkozva. A filozófus Ferenc pápát idézte, amikor a „technokrata paradigmára” hivatkozott, arra a megalapozatlan hitre, hogy a tudomány, a technika fejlődése idővel majd megoldást talál minden problémára, a betegségre, öregségre és a halálra is. A túlélésért folytatott ilyen küzdelem káros, mert elvonja a figyelmet a kegyelemről. Az erőfeszítés, hogy valaki minél tovább, lehetőség szerint a végtelenségig meghosszabbítsa a saját életét, valójában az öngyilkosság logikájára épít és erkölcstelen is, mert az új élet foganása, az élet megújulása elől veszi el a lehetőséget. Ezzel szembe szállva kell a katolikusoknak újraéleszteni a reményt. De nem úgy, hogy azt hirdetjük, a család az idill, a jólét és wellness központja, mert akkor félrevezetjük az embereket. A család ugyanis mindig a dráma központja volt, ami felől Jézus sem a szavaival sem a cselekedeteivel nem hagyott kétséget, zárta beszédét Fabrice Hadjadj.
A párizsi FAFCE közgyűlés egy közös határozat megfogalmazásával és elfogadásával zárult, amely ITT olvasható.
Krúdy Tamás
Kép forrása: FAFCE
