„MAGZAT VOLTAM, ELFOGADTATOK”

Minden megfogant élet ajándék, vagy ahogy a zsoltáros fogalmazza: „Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt. 127, 3.). Ajándék még akkor is, ha nem várták, nem készültek rá, nem adottak a fizikai vagy lelki feltételek a felnevelésére. Egy gyermek megszületése nem csupán az anya és az apa életének különleges pillanata, hanem egy egész közösség örömünnepe – gondolhatunk itt a szűkebb-tágabb családra, rokonokra, barátokra, ismerősökre, de akár a születésnek helyet adó településre, országra is. Mindannyian gazdagabbak leszünk, ha világra jön egy új élet.

Időnként mégis megtörténik, hogy egy ilyen „örömhír” inkább szorongást, aggodalmat, elkeseredést vált ki az édesanyából, semmint ujjongást. Jól tudjuk, számtalan könnyen vagy nehezebben elfogadható oka lehet ennek, mégis fontos azt is látnunk, hogy az adott helyzetben megjelenő negatív érzelem, félelem, harag a múltbeli körülményekről vagy a jövőbeli nehézségekről szól. Az élet a legnagyobb érték, és mi mindannyian, akik optimális esetben együtt ünnepelnénk a gyermek megszületését, felelősek vagyunk érte! Ferenc pápa az egyház hivatásának nevezte a vérző sebek begyógyítását és a remény újragyújtását a VI. Pál pápa boldoggá avatásán elhangzó beszédében – ez a hivatás kötelez bennünket az élet védelmére.

Tekintsünk most rá az emberiség történetének legmeghatározóbb születésére, amikor Isten Fia megtestesült és közénk érkezett! Finoman szólva sem voltak optimálisak a körülmények, nem volt adott az anyagi jólét, de még a fizikai biztonság sem. Jézus élete az első pillanattól veszélyben volt, édesanyja, Mária pedig azt a próféciát kapta, hogy „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk. 2, 35.). Máriát leányanyaként megkövezhették volna, baja eshetett volna az Erzsébethez vezető úton; Jézust elérhette volna Heródes dühödt hatalomvágya; a család nélkülözhetett, éhezhetett volna Egyiptomban. Ám Mária igent mondott az életre, József mellé állt támogató szeretetével, végül el- és befogadták őket a názáretiek, Isten pedig szüntelenül körülvette őket oltalmával.

Nincs ez másképp ma sem, az Atya őrködik gyermekei felett, és arra hív bennünket, hogy támogassuk a legkisebbek világrajöttét. Segítsük az anyákat, hogy minden nehézségük ellenére érezzék, gyermekük ajándék a világnak. Mondjuk el nekik, hogy egy magzatot elveszíteni soha nem múló sebet jelent, még akkor is, ha az a saját döntésük volt, sőt, annál inkább! Erősítsük meg őket az élet vállalásában, nyújtsunk vagy szervezzünk számukra tanácsadást, anyagi segítséget, lássuk el őket információval a lehetőségeikről, legyen az a gyermek felnevelése vagy örökbeadása. Értsük meg őket és értessük meg velük, hogy Isten őket is és a megfogant magzatot is szereti, és gondoskodni akar róluk.

Szent II. János Pál szépen megfogalmazta ezt prófétikus írásában, a Családokhoz írt levelében, 1994-ben. Itt Máté evangéliumából azt a szakaszt idézi, hogy az utolsó ítéleten Jézus maga mellé állítja majd azokat, akik enni adtak neki, amikor éhes volt, inni adtak neki, amikor szomjas volt, vándorként befogadták, és így tovább. Aztán továbbfűzi a gondolatot: „Ezt a fölsorolást folytatni lehetne, s vég nélkül lehetne sorolni a problémákat, melyek a házas és családi életben is előfordulnak. Ilyen mondatokat is megfogalmazhatnánk: „Magzat voltam, elfogadtatok és engedtetek megszületnem; elhagyott gyermek voltam és családommá lettetek; árva voltam, örökbe fogadtatok és saját gyermekként neveltetek engem”. Továbbá: „segítettétek a kételkedő és elnyomott helyzetben lévő anyákat, hogy elfogadják a szívük alatt hordozott életet; segítettétek a sokgyermekes családokat, a nehézséggel küzdőket, hogy megtartsák és fölnevelhessék a gyermekeket, akiket Isten ajándékozott nekik”. És még folytathatnánk a sort vég nélkül azokról a dolgokról, melyekben kifejeződik a szeretet.”.

Szívleljük meg, képviseljük és éljük a szent életű pápának ezt a gondolatát, és a tevékeny szeretet tettei mellett ne feledkezzünk meg az imádságról sem, ami megtarthatja az anyákat az élet útján és segítheti a magzatokat megszületni erre a világra, mindannyiunk örömére!

Kép: www.pexels.com