Különleges hónap a május. A természet megküzdött már az április szeszélyeivel, feltartóztathatatlanul közelít a nyár. A növények termőre fordulnak, az állatok szaporodnak, sokasodnak. Minden élet közelít a kiteljesedés felé. Lelki életünk szempontjából pedig húsvét és pünkösd között, a feltámadás bizonyosságának birtokában és a Szentlélek várásának nyitottságában vagyunk. Ki lehetne ebben az időszakban tökéletesebb példánk, vezetőnk és társunk, mint Mária? Neki ajánljuk ezt a hónapot, hogy tanítson minket örömben és odaadottságban élni.
Május első vasárnapja az anyák napja, ilyenkor megköszöntjük még élő édesanyánkat, nagymamánkat; néhányan még a dédmamájukat is. Kegyelettel és hálával emlékezünk azokra az asszonyokra, akik egykor sokat tettek értünk, de már nincsenek közöttünk. Érdemes imádságunkba foglalnunk keresztanyánkat, bérmaanyánkat is, és mindazon nőket, akik nem a vér, hanem Isten szavára törődnek, törődtek a lelkünkkel, hitbeli növekedésünkkel.
Egyúttal feltekintünk mennyei édesanyánkra is, aki igent mondott az isteni szándékra a megtestesülés titkában, aki felnevelte a közénk született Istengyermeket, aki a szívében őrizte, hordozta és élte a tanítást, aki elkísérte Jézust a keresztúton a halálba és aki elsőként érkezett meg a mennybe örökkön élő fiához. Ő az, aki az egyház anyjaként együtt imádkozott a tanítványokkal a feltámadás előtt és után, és az is, aki a kánai menyegzőn felismerte, hogy az ifjú párnak elfogyott a bora. Azóta is minden keresztény, sőt, minden ember anyjaként velünk imádkozik, észreveszi szükségeinket, közbenjár értünk és elvezet a fiához. A naponta elmondott májusi litániával, rózsafüzérrel az ő anyai karjába vetjük magunkat és csatlakozunk a gonosz elleni küzdelméhez.
Különleges hónap a május, ami ebben az évben egy érdekes naptári egybeeséssel is megajándékoz minket: a hónap első napja anyák napja és munkás Szent József ünnepe is egyben. Ez ráirányítja a figyelmünket Szent Józsefre, aki szinte láthatatlanul, de hűségesen ott áll Mária és a gyermeke mellett. Háttérben marad, de tudjuk, hogy az ő jelenléte nélkülözhetetlen volt a szent család életéhez. Az ő Istenbe vetett hite, Mária iránti megingathatatlan szerelme és felelősségvállalása Jézusért minden férj és apa számára követendő minta lehet.
Mária és József az a pár, akik a lehető legtöbbet tették az emberekért, értünk, mégis alig tudunk róluk valamit. Ennek okát abban is kereshetjük, hogy Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt úgy éltek gyermekükkel, mint bármelyik másik zsidó család. József dolgozott, Mária vezette a háztartást, nevelték, tanították Jézust. Mekkora alázat kellett ahhoz, hogy Istentől ilyen kitüntetést, méltóságot kapva, beálljanak a hétköznapi emberek sorába! Pedig ők nemhogy beálltak, hanem ki sem léptek belőle egyetlen percre sem. És mekkora bizalom és türelem kellett ahhoz, hogy a harminc évig csak az emberi arcát mutató Jézust Isten fiaként neveljék! Hányszor töprenghettek azon, hogy jól csinálják-e, felismerik, hűen követik-e Isten akaratát? Ha nekünk szülőként vannak ilyen kérdéseink, kétségeink, mennyivel inkább lehettek nekik! Mégis kitartottak, töretlenül jártak az Isten által kijelölt úton, és engedték, hogy a gyermekük felnövekedve tanítójuk és uruk legyen.
Imádságainkban csatlakozzunk hozzájuk egyre szorosabban, kérjük útmutatásukat az Istentől kapott feladatunkban, hivatásunkban, és ajánljuk oltalmukba a családjainkat. Szóljon erről a lelki elmélyülésről, megerősödésről a május, ez a különleges és áldott hónap!
Kép: unsplash.com
A közzétett szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel engedélyezett.
