Beköszöntött a szeptember, elkezdődött az új tanév. Azok a szülők, akiknek gyermeke első osztályt kezdett a napokban, aggódással vegyes örömmel nézték a tele iskolatáskát büszkén cipelő kicsiket. A nagyobb diákok szülei számára visszazökkentek a dolgok a megszokott kerékvágásba. Akinek nehéz volt megoldani a nyári szünetben a gyermekfelügyeletet, az bizonyára meg is könnyebbült, hogy csemetéje ismét a biztonságos intézményben tölti a mindennapjait.
Minden új kezdet új tervezést is követel tőlünk. Túl kell néznünk a pillanatnyi érzelmeken, és végiggondolnunk, mi vár ránk, a családjainkra a következő hónapokban. Első pillantásra nem túl rózsás a kép. A koronavírus, bár sokat szelídült, mégsem tűnt el az életünkből, és továbbra is szedi áldozatait közöttünk. A szomszédunkban szakadatlanul dúl a háború, amiről februárban azt reméltük, néhány nap vagy hét alatt vége lesz. Az infláció következtében az árak jelentősen növekedtek, az eddigieknél jóval nagyobb anyagi terheket rónak a családokra. Mindezekhez társul a szorongató érzés: semmi nem lesz már ugyanolyan, mint volt, és a jövő egyre kiszámíthatatlanabb. A biztonságérzetünk megrendült, időnként kopogtat a szívünkön a félelem.
Mit tehetünk, hogy felülkerekedjünk az elmondottakon, és kiegyensúlyozott, reményteljes, sőt, tanúságtevő életet tudjunk élni? Első lépésként fogadjuk meg Szent Pál tanácsát, aki a zsidókhoz írt levelében a következőt mondja: „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid. 12,2.)! Ha hittel tekintünk Jézusra, aki értünk szenvedte el a keresztet, értünk viselte el a gyalázatot, és most értünk jár közbe Isten trónjánál, akkor megerősödhetünk a belé vetett bizalomban, és azzal a tudattal nézhetünk előre, hogy bármi lesz is, Ő nem hagy magunkra bennünket.
Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy a nehézségek, krízisek a jelen helyzetben is a tanulás, fejlődés lehetőségét rejtik magukban. Ahogy a covid bezártsága idején felértékelődtek – vagy inkább újra valódi értéküket mutatták meg – a személyes találkozások, úgy a háború jelenléte ráirányíthatja a figyelmünket a saját lelkünk, a családunk, a kapcsolataink békéjének fontosságára, és arra, hogy ezért nekünk kell tennünk. „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt. 5,9.) Az árak növekedése taníthat bennünket arra, hogy jobban bízzunk annak az Istennek gondviselésében, akinek mindig gondja van ránk. Emellett a szükségleteinket áttekintve rájöhetünk, sokszor a kevesebb is elég, csökkenthetjük a felesleges holmik, az elpazarolt, soha nem használt dolgok számát.
Az átgondolatlan fogyasztás helyett legyünk tudatosak, a vásárlások egy részét helyettesítsük megosztással, kölcsönadással; a fizetős programok helyett menjünk a szabadba, kiránduljunk többet, járjunk könyvtárba, szervezzünk más családokkal közös eseményeket! Itt az idő, hogy visszatérjünk a természetbe és a természeteshez! Mindeközben ne feledkezzünk meg a szükséget szenvedőkről sem, imádkozzunk értük és gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit! „Isten a jókedvű adakozót szereti.” (2 Kor. 9,7.)
A szemünk előtt zajló baljós események tanítása lehet még az is, hogy gondolkodjunk nagyobb távlatokban, hiszen az örökkévalóságra kaptunk meghívást. Vegyük észre azokat a lehetőségeket, amik – akár a gondoskodás révén – közelebb visznek bennünket egymáshoz és másokhoz! Éljünk a nagyszülők, idősebb barátaink által felkínált segítséggel és legyünk jelen az életükben, amikor a magánnyal, betegséggel küzdenek.
Az egészségügyi, gazdasági és háborús válság, ha hittel, Istenre tekintve fogadjuk, kaput nyithat számunkra a nagyobb bizalom, a növekvő békesség, az összetartóbb családok és közösségek, a reményteljes jövő felé. Akkor Izajás szava rólunk is szólhat majd: „De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok.” (Iz. 40,31.). Bízzuk magunkat az Úrra, imádkozzunk, és tegyünk tanúságot Isten mindenek fölött álló, mindent átható, mindent megújító szeretetéről!
Kép: unsplash.com
A közzétett szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel engedélyezett.
