Január elseje a polgári év kezdete, az újévi fogadalmak és az ünnepek sürgés-forgása utáni új lendületvétel ideje. Nekünk katolikusoknak azonban ennél sokkal nagyobb jelentőségű: Mária Istenanyaságának ünnepe. Mindkettő kezdete valaminek, az előbbi egy rövid időszak, egy naptári év első napja, az utóbbi pedig az örökre szóló üdvösségtörténet fordulópontját jelenti. Mária anya lett, ezzel mindannyiunk élete végérvényesen megváltozott.
Mária anya lett, ez egyszerre jelent neki egy felfoghatatlan és magasztos érzést, valamint egy szüntelen hétköznapi teendőt. Gondoskodik egy magatehetetlen, gyámoltalan csecsemőről, aki egyúttal az eget és földet teremtő Isten szeretetének megtestesülése közöttünk. Bizonyára megrendítő volt számára ez a tudat, de afelől sem lehet kétségünk, hogy neki is voltak nehéz napjai, megoldhatatlannak tűnő problémái. Gondoljunk csak a gyakran meghittnek ábrázolt, de a valóságban igencsak rideg körülményekre a betlehemi barlangistállóban, a menekülésre Heródes gyilkos hatalomvágya elől vagy arra a tényre, hogy a názáreti közösségben elfoglalt helye már soha többé nem lehetett ugyanaz, mint az angyali üdvözlet előtt. Mária életében egy új fejezet kezdődött, és ő vállalta ezt a változást annak ellenére, hogy szinte semmit nem tudott arról, ami rá várt.
Vajon tudunk-e példát venni ebben Máriáról? Egyikünk életében sem történhet nagyobb fordulat, mint hogy ő egyszerű názáreti lányból Isten anyja lett. Tudunk-e váratlan vagy nehéz élethelyzetekben úgy bízni a minket szerető Atyában, ahogy ő tette vagy megbénít bennünket a jövő kiszámíthatatlansága?
És tudunk-e úgy bízni a társunkban, a mellénk rendelt emberekben, ahogy ő ráhagyatkozott Józsefre? Ha egy éjjel a férjünk, feleségünk felébresztene, hogy álmot látott és mennünk kell, akárcsak jelképes értelemben is, elindulnánk-e? Ha egy kicsit elgondolkodunk Mária és József kapcsolatán, megdöbbent bennünket az egymás iránti kölcsönös bizalmuk. József (bár némi angyali ráhatással) elhitte Máriának, hogy magzata a Szentlélek gyümölcse, és a kétkedő, sajnálkozó, talán megvető pillantások ellenére feleségül vette őt. Mária pedig első szóra elindult Józseffel Egyiptomba, pedig tudta, hogy ezzel nemcsak a saját, hanem az Isten Fiának életét is rábízza a férfire. Kettőjük kapcsolata nem csupán emberi szerelem volt, hanem olyan Istenben köttetett szövetség, aminek szilárd alapját a Teremtő szeretetébe vetett bizalom, célját az üdvösség szolgálata adta. Tudták, hogy számíthatnak egymásra, mert mindketten Isten kezébe kapaszkodnak.
Élhetnénk mi is így: mélyen gyökerező hittel és a társunk iránti bizalommal eltelve. Élhetnénk úgy, hogy a váratlan fordulatokban és a nehéz helyzetekben azt mondjuk Istennek: Igen, még ha nem is tudom, hogyan. Élhetnénk úgy, hogy a társunk szavára azt feleljük: Hiszek neked, megyek veled. Ettől nem lenne minden egyszerű és problémáktól mentes, nem lenne kizárt a tévedés lehetősége, de áthatná az életünket a bizalom és a biztonság érzése, és a bátorság az új kezdetekhez.
2022 elkezdődött, az üdvösség története már évezredek óta tart. Mindkettőben benne élünk, esendőn és botladozva, de Isten által kiválasztva és szeretve. Minden holnap számtalan kihívást tartogat és soha nem járt utak várnak ránk, de nem vagyunk egyedül. Mária és József példája és közbenjárása megtart, hogy a házastársunkkal, családunkkal elinduljunk, minden nap újra kimondva az igent.
Kép: unsplash.com
A közzétett szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel engedélyezett.
